Civil megfigyelőkkel és egyes román pártok színeiben állított urnabiztosokkal próbálja elejét venni az erdélyi magyar ellenzék annak, hogy csalások rontsák Tőkés László esélyeit az európai parlamenti választásokon. Erről Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) sepsiszéki elnöke nyilatkozott a Krónikának. Mint megjegyezte, indokolt az aggodalmuk, hiszen az RMDSZ képviselőcsoportja is az ezt a helyzetet orvosolni kívánó Toró T. Tibor által beterjesztett kezdeményezés ellen szavazott. A hétvégi romániai európai parlamenti választásokon megméretkező 551 jelölt közül csupán egynek, Tőkés Lászónak nem lehetnek hivatalosan jelen a támogatói a szavazatszámlálásnál. Amikor a püspök kampánystábja az Országos Választási Bizottságtól kérdezte meg, hogy miként ellenőrizhetik a választás menetét, írásban érkezett a válasz: Tőkés az ország valamennyi szavazóhelyiségébe ellátogathat a választás napján.
A Tőkés-kampánystáb egyébként levélben tájékoztatta Hans-Gert Pötteringet, az Európai Parlament (EP) elnökét arról, hogy súlyosan sérülhet a választás demokratikus jellege azáltal, hogy nem biztosított valamennyi jelölt számára az ellenőrzés joga. A levelet Traian Bãsescu államfőnek, valamint az EP frakcióinak is elküldték. Azt kérték ugyanakkor, hogy az uniós intézmények képviseltessék magukat a romániai választásokon. (Krónika)
2007. november 19., hétfő
Tőkés vezet?
Biztosan vezet a választási versenyben Tőkés László — állítja Szilágyi Zsolt, a független jelölt kampányfőnöke egy friss közvélemény-kutatás előzetes adatai alapján.
A felmérés a kampánystáb megbízásából készült 2007. november 8—11. között Erdély nyolc megyéjére — Hargita, Maros, Kovászna, Kolozs, Szilágy, Szatmár, Máramaros és Bihar — kiterjedő 800-as, véletlenszerűen kiválasztott mintán. Az adatok részletes feldolgozása után kiderült, a megkérdezettek nagy többsége (96 százaléka) tud arról, hogy november 25-én európai parlamenti választásokat rendeznek Romániában, és szintén magas (80 százalékos) azok aránya is, akik elmennek szavazni. A kérdőívre válaszolók 33 százaléka még nem tudja, hogy kire voksolna, Tőkés Lászlóra a válaszolók 37,5 százaléka, az RMDSZ-re pedig 29 százaléka szavazna. Hargita megyében a megkérdezettek több mint 40 százaléka szavazna Tőkés Lászlóra, míg Kovászna megyében a mintába került személyek több mint 48 százaléka tenné ugyanezt, Maros megyében 41 százalékos az arány, Kolozs megyében pedig 25 százalékos a Tőkés László támogatottsága.
Ez az első, magyar választók körében készült, nyilvánosságra került felmérés. Az RMDSZ több ízben hivatkozott saját közvélemény-kutatásaira, melyek szerint pár száz, esetleg ezer szavazat választja el őket az öt százaléktól, ám eddig, hivatalosan semmilyen adatot nem hoztak nyilvánosságra. (realitatea)
A felmérés a kampánystáb megbízásából készült 2007. november 8—11. között Erdély nyolc megyéjére — Hargita, Maros, Kovászna, Kolozs, Szilágy, Szatmár, Máramaros és Bihar — kiterjedő 800-as, véletlenszerűen kiválasztott mintán. Az adatok részletes feldolgozása után kiderült, a megkérdezettek nagy többsége (96 százaléka) tud arról, hogy november 25-én európai parlamenti választásokat rendeznek Romániában, és szintén magas (80 százalékos) azok aránya is, akik elmennek szavazni. A kérdőívre válaszolók 33 százaléka még nem tudja, hogy kire voksolna, Tőkés Lászlóra a válaszolók 37,5 százaléka, az RMDSZ-re pedig 29 százaléka szavazna. Hargita megyében a megkérdezettek több mint 40 százaléka szavazna Tőkés Lászlóra, míg Kovászna megyében a mintába került személyek több mint 48 százaléka tenné ugyanezt, Maros megyében 41 százalékos az arány, Kolozs megyében pedig 25 százalékos a Tőkés László támogatottsága.
Ez az első, magyar választók körében készült, nyilvánosságra került felmérés. Az RMDSZ több ízben hivatkozott saját közvélemény-kutatásaira, melyek szerint pár száz, esetleg ezer szavazat választja el őket az öt százaléktól, ám eddig, hivatalosan semmilyen adatot nem hoztak nyilvánosságra. (realitatea)
Össztűzben az RMDSZ
Több politikai párt részéről is heves támadások érték a tegnapi nap folyamán az RMDSZ-t. Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt (PC) elnöke közleményben jelentette be, hogy pert indít Markó Béla szövetségi elnök ellen, mivel az szerinte több ízben is megsértette a román nemzetet, illetve ellene uszított.
Voiculescu szerint az RMDSZ hétvégi marosvásárhelyi kampányrendezvénye a büntető törvénykönyv 166. cikkelyének értelmében kimeríti az alkotmányos rend elleni szervezkedés fogalmát. „A magyar nyelv hivatalossá tételére és a területi autonómiára vonatkozó igények, Erdély etnikai feszültségek miatt hírhedt régiókkal való összehasonlítása, a magyar Himnusz eléneklése, valamint Erdély – mégoly szimbolikus – tarisznyába tétele elégséges alapot képez az RMDSZ elleni eljárás megkezdéséhez” – áll a közleményben.
A PC-elnök szerint ugyanakkor egyszerű bírósági pernél többről van szó: arról, hogy vonják meg a határvonalat a nemzeti jelleg és a sovinizmus, a legitim jogok követelése és a szélsőséges megnyilvánulások, illetve a békés akciók és az agresszióra való felbujtás között.
Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt (PRM) szenátora arra szólította fel a Központi Választási Iroda vezetőjét, Gheorghe Floreát, hogy tegyen bejelentést a legfőbb ügyészségen „az RMDSZ törvénysértéseivel kapcsolatosan”, és kötelezzék a szövetséget, hogy 24 órán belül távolítsák el az utcákról az „Új honfoglalás” szlogent, illetve a magyar nemzeti színeket tartalmazó plakátokat. Ugyanakkor az európai parlamenti választásokról szóló kétnyelvű tájékoztatók bevonását is követelte. Funar szerint az RMDSZ mind az alkotmányt, mind pedig a választási és a nemzetbiztonsági törvényt megsértette.
Hasonló hangnemben kommentálta az RMDSZ autonómiaigényét Emil Boc, a Demokrata Párt (PD) elnöke is. „A PD elutasítja az RMDSZ eszelős, etnikai alapú kulturális, közigazgatási és területi autonómiára vonatkozó követeléseit” – szögezte le a pártelnök tegnap. „Románia alkotmánya sem Kolozsvárott, sem Konstancán, sem Brüsszelben nem képezheti alku tárgyát. Márpedig az alaptörvény az ország nemzetállami és egységes jellegét rögzíti, ezt pedig egyes RMDSZ-vezetők szavazatszerzési céllal tett kijelentései ellenére is tiszteletben fogjuk tartani” – hangsúlyozta Boc.
Markó Béla RMDSZ-elnök Dan Voiculescu akciójával kapcsolatosan úgy vélte, a magyarellenes retorika alkalmazása csupán kétségbeesett kísérlet a konzervatívok népszerűségének növelésére. „Látom, Voiculescu úr Gheorghe Funar nyomdokaiba lépett, hiszen ő is beperelt” – emlékeztetett Markó. (mti)
Voiculescu szerint az RMDSZ hétvégi marosvásárhelyi kampányrendezvénye a büntető törvénykönyv 166. cikkelyének értelmében kimeríti az alkotmányos rend elleni szervezkedés fogalmát. „A magyar nyelv hivatalossá tételére és a területi autonómiára vonatkozó igények, Erdély etnikai feszültségek miatt hírhedt régiókkal való összehasonlítása, a magyar Himnusz eléneklése, valamint Erdély – mégoly szimbolikus – tarisznyába tétele elégséges alapot képez az RMDSZ elleni eljárás megkezdéséhez” – áll a közleményben.
A PC-elnök szerint ugyanakkor egyszerű bírósági pernél többről van szó: arról, hogy vonják meg a határvonalat a nemzeti jelleg és a sovinizmus, a legitim jogok követelése és a szélsőséges megnyilvánulások, illetve a békés akciók és az agresszióra való felbujtás között.
Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt (PRM) szenátora arra szólította fel a Központi Választási Iroda vezetőjét, Gheorghe Floreát, hogy tegyen bejelentést a legfőbb ügyészségen „az RMDSZ törvénysértéseivel kapcsolatosan”, és kötelezzék a szövetséget, hogy 24 órán belül távolítsák el az utcákról az „Új honfoglalás” szlogent, illetve a magyar nemzeti színeket tartalmazó plakátokat. Ugyanakkor az európai parlamenti választásokról szóló kétnyelvű tájékoztatók bevonását is követelte. Funar szerint az RMDSZ mind az alkotmányt, mind pedig a választási és a nemzetbiztonsági törvényt megsértette.
Hasonló hangnemben kommentálta az RMDSZ autonómiaigényét Emil Boc, a Demokrata Párt (PD) elnöke is. „A PD elutasítja az RMDSZ eszelős, etnikai alapú kulturális, közigazgatási és területi autonómiára vonatkozó követeléseit” – szögezte le a pártelnök tegnap. „Románia alkotmánya sem Kolozsvárott, sem Konstancán, sem Brüsszelben nem képezheti alku tárgyát. Márpedig az alaptörvény az ország nemzetállami és egységes jellegét rögzíti, ezt pedig egyes RMDSZ-vezetők szavazatszerzési céllal tett kijelentései ellenére is tiszteletben fogjuk tartani” – hangsúlyozta Boc.
Markó Béla RMDSZ-elnök Dan Voiculescu akciójával kapcsolatosan úgy vélte, a magyarellenes retorika alkalmazása csupán kétségbeesett kísérlet a konzervatívok népszerűségének növelésére. „Látom, Voiculescu úr Gheorghe Funar nyomdokaiba lépett, hiszen ő is beperelt” – emlékeztetett Markó. (mti)
Módosított totózó
Azon gondolkodom, hogy mi lesz 25-én. Mert sok lehetőség nincs... csak 4. :(
1.) RMDSZ nem jut be, Tőkés László bejut;
X.) bejut az RMDSZ, bejut Tőkés László;
2.) bejut az RMDSZ, Tőkés László nem jut be;
XX.) nem jut be egyikük sem
De ebből végül is nekünk melyik lenne a legjobb???
1.) RMDSZ nem jut be, Tőkés László bejut;
X.) bejut az RMDSZ, bejut Tőkés László;
2.) bejut az RMDSZ, Tőkés László nem jut be;
XX.) nem jut be egyikük sem
De ebből végül is nekünk melyik lenne a legjobb???
Diszkriminatív-e az, hogy a nem román nemzetiségű gyermekeknek nem idegen nyelvként tanítják a románt?
Részleges választ kapott a Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki szervezete az Országos Diszkriminációellenes Bizottságtól június végi beadványára.
Azt kérték a testülettől, vizsgálja ki, diszkriminatív-e az, hogy a nem román nemzetiségű gyermekeknek nem idegen nyelvként tanítják a románt, és hogy a képességvizsgán és érettségin ugyanolyan kritériumrendszer szerint bírálják el őket, mint román anyanyelvű társaikat. Jelezték azt is, igazságtalannak találják, hogy a "kisebbségi" diákoknak románul kell tanulniuk a földrajzot és történelmet, és a vizsgarendszer ebben az esetben is azonos a román anyanyelvűekével. Ugyanakkor kérték, a testületet elemezze, diszkriminatív-e, hogy a nem többségi nemzethez tartozó diákoknak egy tantárggyal többől kell vizsgázniuk, mint a román anyanyelvűeknek, s míg a többségi nemzet diákjainak van egy pihenőnapjuk vizsga közben, addig a "kisebbségek" diákjainak az nem jár.
Az Országos Diszkriminációellenes Bizottság képviselői októberben több ízben telefonon keresték meg a beadványt megfogalmazó Gazda Zoltánt, és kérték, fogadja el két évvel ezelőtt a BKB hasonló megkeresésére adott válaszukat. Akkor tulajdonképpen nem fogalmaztak meg egyértelmű álláspontot, úgy vélték, "nem aktuális" a kérdés felvetése. Gazda ragaszkodott, hogy vizsgálják ki az ügyet, és október 30-i keltezéssel megkapta a választ: beadványukat továbbították az Országos Diszkriminációellenes Bizottságt kollégiumának. Az MPSZ sepsiszéki elnöke bízik benne, hamarosan érdembeni választ kap a diszkriminációs ügyeket kivizsgáló bizottságtól.
Azt kérték a testülettől, vizsgálja ki, diszkriminatív-e az, hogy a nem román nemzetiségű gyermekeknek nem idegen nyelvként tanítják a románt, és hogy a képességvizsgán és érettségin ugyanolyan kritériumrendszer szerint bírálják el őket, mint román anyanyelvű társaikat. Jelezték azt is, igazságtalannak találják, hogy a "kisebbségi" diákoknak románul kell tanulniuk a földrajzot és történelmet, és a vizsgarendszer ebben az esetben is azonos a román anyanyelvűekével. Ugyanakkor kérték, a testületet elemezze, diszkriminatív-e, hogy a nem többségi nemzethez tartozó diákoknak egy tantárggyal többől kell vizsgázniuk, mint a román anyanyelvűeknek, s míg a többségi nemzet diákjainak van egy pihenőnapjuk vizsga közben, addig a "kisebbségek" diákjainak az nem jár.
Az Országos Diszkriminációellenes Bizottság képviselői októberben több ízben telefonon keresték meg a beadványt megfogalmazó Gazda Zoltánt, és kérték, fogadja el két évvel ezelőtt a BKB hasonló megkeresésére adott válaszukat. Akkor tulajdonképpen nem fogalmaztak meg egyértelmű álláspontot, úgy vélték, "nem aktuális" a kérdés felvetése. Gazda ragaszkodott, hogy vizsgálják ki az ügyet, és október 30-i keltezéssel megkapta a választ: beadványukat továbbították az Országos Diszkriminációellenes Bizottságt kollégiumának. Az MPSZ sepsiszéki elnöke bízik benne, hamarosan érdembeni választ kap a diszkriminációs ügyeket kivizsgáló bizottságtól.
Már megint a jővőnk.. vagyis a gyermekeink romántanulása
A román nyelvet maximális hatékonysággal kell leadni a kisebbségi diákoknak - jelentette ki Sepsiszentgyörgyön Pásztor Gabriella oktatási államtitkár, aki háromszéki tartózkodása alatt meglátogatott néhány tanintézményt, és megbeszélést folytatott a megye iskolaigazgatóival. Az államtitkár szerint a készülő tanügyi törvénytervezetbe bekerült az, hogy a történelmet illetve a földrajzot anyanyelven tanulják a diákok, azonban, a kisebbségi diákok román nyelven való oktatásának módozatairól még egyeztetések folynak. Pásztor Gabriella nem tartja jónak a mostani román nyelv-tanítási módszereket, mint mondta: nagyobb hangsúlyt kell fektetni a kommunikációs gyakorlatra. Az államtitkár példaként említette, hogy a magyar tannyelvű osztályokban román nyelvet tanuló diákok képesek esszéket írni különböző irodalmi művekről, emellett azonban kommunikációs nehézségeik vannak. Pásztor Gabriella arra biztatta az iskolaigazgatókat, hogy vegyenek részt a készülő tanügyi törvény közvitájában. (Háromszék)
“(irodalom és politika)” káhá módra
Idézem az "érdekfeszítő" bejegyzést, amely megint ... (tele van helyesírási hibával is.. :P )
130 éve született Ady Endre. A húszadik század a magyar irodalomban Adyval kezdődött, egészen pontosan Ady Endre „Új versek” című könyvének megjelenésével. Gyönyörű száz esztendő a magyar irodalomban. Hosszú oldalakon keresztül lehetne sorolni a húszadik századi írókat, költőket és a remekművek címeit Adytól Kertész Imre 2005-ös Nobel díjáig.
Bár nem szerencsés párhuzamot vonni irodalom és történelem között, de talán nem is fölösleges. A magyar irodalom és történelem éles szétválasztása sem lehetséges, hisz az irodalom gyakran a történelem előtt járt és gyakran abból merítette erejét, de számtalan író és költő vállalt politikai szerepet akkor, amikor a helyzet azt követelte.
A magyar nemzet húszadik százada a trianoni döntéssel vette kezdetét, a második világháborúval folytatódott, majd volt egy 56-os forradalom és a kommunista rendszer elsöprésével ért véget. Fájdalmasan nehéz, veszteségektől terhes század, amelynek a végén felcsillant a remény sugara: a Kárpát-medencei magyarság saját kezébe veszi sorsát és elindul az önrendelkezés utján. 1989-ben kezdtünk hinni abban, hogy a magyar nemzet sorsa jóra fordul. Kezdtünk hinni abban, hogy az új század sokkal sikeresebb lesz. Talán olyan sikeres, mint a magyar irodalom a húszadik században. Nem a csodákban hittünk, mert a népek életében csodákra számítani balgaság lenne. De hittünk az összefogás erejében, a nemzeti célok kohéziós erejében. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az erdélyi magyarság a megkezdett útról ez idáig nem tért le. Számos buktatón vagyunk túl, a próbatételeknek se szeri, se száma, néha olybá tűnt, hogy elbukunk, hogy megtorpanunk, de volt erő az erdélyi magyarságban a tovább lépéshez. Láttuk, hogy körülöttünk nincs minden rendben: Vajdaság és Kárpátalja fájó példája szemünk előtt lebegett és lebeg, de a magyarországi társadalmi viszonyok sem tölthetnek el örömmel. Tapasztaljuk, hogy könnyen le lehet térni arról az útról, amelyen büszkén és együtt indultunk. Tapasztaljuk, hogy napok alatt el lehet veszíteni azt az elismerést, amelyet a kilencvenes évek elején a magyar nemzet a maga számára jogosan kivívott. És azt kell látnunk, hogy bennünket is elért a megosztás, a széthúzás kísértete. Egy ördögi terv részeként most mintha minden és mindenki ellenünk fordult volna. Szinte látom a kaján, kárörvendő mosolyt a magyar nép ellenségeinek az arcán: ha nem tudtak ők szétverni bennünket, most saját magunk leszünk az ördögi terv végrehajtói. Magyar próbálja legyőzni a magyart. És csak rajtunk múlik, engedünk-e ennek a csábításnak vagy a sikeres huszadik századi irodalmunk mellett mi, erdélyi magyarok sikeresek leszünk megalkotni és felmutatni a magyar nemzet sikeres huszonegyedik századi történelmét. Ezekben a napokban minden felelős magyar ember tekintete Erdélyre figyel. Én bízom az erdélyi magyar emberek bölcsességében és kitartásában. Bízom abban, hogy nem fogunk engedni a megosztás csábításának, nem fogunk önként és egymásra újjal mutogatva a történelem vesztőpadjára állni, ahonnan nem lesz vissza út, ahonnan nem valószínű, hogy lehetséges a nagy vissza térés.
Hmmmm... már megint más a hibás mindenért... Az RMDSZ ártatlan ebben a tömeges elpártolásban... érdekes! Pedig régi mondás az, hogy "máséban a szálkát, de a sajátjában a gerendát nem látja"... Lehet, hogy ez vonatkozik az RMDSZ-re is? Már többször feltettem a kérdést, mindig válasz nélkül maradt. Miért kell mindig megmagyarázni a bizonyítványt, ha az jó? És miért rossz, ha azt ígérik, hogy jó lesz? Ha talán nem felejtené el az RMDSZ, hogy miért is küldte az erdélyi magyarság a parlamentbe, akkor most nem itt tartana, és nem lenne megosztva a magyarság sem...
Vagyis KÖVETKEZETESEN KELLENE POLITIZÁLNI!
Megj. Hátha eltűnik a megjegyzésem KáHá blogjáról... mint olvasom mostanság ez a divat... ami nem tetszik töröljük. Nagyon cenzúra íze van a dolognak...
130 éve született Ady Endre. A húszadik század a magyar irodalomban Adyval kezdődött, egészen pontosan Ady Endre „Új versek” című könyvének megjelenésével. Gyönyörű száz esztendő a magyar irodalomban. Hosszú oldalakon keresztül lehetne sorolni a húszadik századi írókat, költőket és a remekművek címeit Adytól Kertész Imre 2005-ös Nobel díjáig.
Bár nem szerencsés párhuzamot vonni irodalom és történelem között, de talán nem is fölösleges. A magyar irodalom és történelem éles szétválasztása sem lehetséges, hisz az irodalom gyakran a történelem előtt járt és gyakran abból merítette erejét, de számtalan író és költő vállalt politikai szerepet akkor, amikor a helyzet azt követelte.
A magyar nemzet húszadik százada a trianoni döntéssel vette kezdetét, a második világháborúval folytatódott, majd volt egy 56-os forradalom és a kommunista rendszer elsöprésével ért véget. Fájdalmasan nehéz, veszteségektől terhes század, amelynek a végén felcsillant a remény sugara: a Kárpát-medencei magyarság saját kezébe veszi sorsát és elindul az önrendelkezés utján. 1989-ben kezdtünk hinni abban, hogy a magyar nemzet sorsa jóra fordul. Kezdtünk hinni abban, hogy az új század sokkal sikeresebb lesz. Talán olyan sikeres, mint a magyar irodalom a húszadik században. Nem a csodákban hittünk, mert a népek életében csodákra számítani balgaság lenne. De hittünk az összefogás erejében, a nemzeti célok kohéziós erejében. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az erdélyi magyarság a megkezdett útról ez idáig nem tért le. Számos buktatón vagyunk túl, a próbatételeknek se szeri, se száma, néha olybá tűnt, hogy elbukunk, hogy megtorpanunk, de volt erő az erdélyi magyarságban a tovább lépéshez. Láttuk, hogy körülöttünk nincs minden rendben: Vajdaság és Kárpátalja fájó példája szemünk előtt lebegett és lebeg, de a magyarországi társadalmi viszonyok sem tölthetnek el örömmel. Tapasztaljuk, hogy könnyen le lehet térni arról az útról, amelyen büszkén és együtt indultunk. Tapasztaljuk, hogy napok alatt el lehet veszíteni azt az elismerést, amelyet a kilencvenes évek elején a magyar nemzet a maga számára jogosan kivívott. És azt kell látnunk, hogy bennünket is elért a megosztás, a széthúzás kísértete. Egy ördögi terv részeként most mintha minden és mindenki ellenünk fordult volna. Szinte látom a kaján, kárörvendő mosolyt a magyar nép ellenségeinek az arcán: ha nem tudtak ők szétverni bennünket, most saját magunk leszünk az ördögi terv végrehajtói. Magyar próbálja legyőzni a magyart. És csak rajtunk múlik, engedünk-e ennek a csábításnak vagy a sikeres huszadik századi irodalmunk mellett mi, erdélyi magyarok sikeresek leszünk megalkotni és felmutatni a magyar nemzet sikeres huszonegyedik századi történelmét. Ezekben a napokban minden felelős magyar ember tekintete Erdélyre figyel. Én bízom az erdélyi magyar emberek bölcsességében és kitartásában. Bízom abban, hogy nem fogunk engedni a megosztás csábításának, nem fogunk önként és egymásra újjal mutogatva a történelem vesztőpadjára állni, ahonnan nem lesz vissza út, ahonnan nem valószínű, hogy lehetséges a nagy vissza térés.
Hmmmm... már megint más a hibás mindenért... Az RMDSZ ártatlan ebben a tömeges elpártolásban... érdekes! Pedig régi mondás az, hogy "máséban a szálkát, de a sajátjában a gerendát nem látja"... Lehet, hogy ez vonatkozik az RMDSZ-re is? Már többször feltettem a kérdést, mindig válasz nélkül maradt. Miért kell mindig megmagyarázni a bizonyítványt, ha az jó? És miért rossz, ha azt ígérik, hogy jó lesz? Ha talán nem felejtené el az RMDSZ, hogy miért is küldte az erdélyi magyarság a parlamentbe, akkor most nem itt tartana, és nem lenne megosztva a magyarság sem...
Vagyis KÖVETKEZETESEN KELLENE POLITIZÁLNI!
Megj. Hátha eltűnik a megjegyzésem KáHá blogjáról... mint olvasom mostanság ez a divat... ami nem tetszik töröljük. Nagyon cenzúra íze van a dolognak...
Bevonva akartunk ellenére a kampányba...
Bátorkodtam beírni KáHá blogjába, hogy:
"A politika csatározásait megint a köznép fogja megérezni a saját bőrén… Mint mindig. Apropó, ismerőseim még mindig panaszkodnak.. az RMDSZ elfelejtette elutalni a postának az Iskola Alapítványos pénzt… ellentétben a sajtóközleménnyel. Hiszen kemény 18 nap alatt senkihez sem ért még oda a pénz. Biztos a Román Posta a hibás…"
Megmosolyogtató reagálás következett megjegyzésem után, de a szomorú az, hogy valószínűleg igaz is...
"Kedves Cecília !
Garantálom, hogy mindenki megkapja a pénzét, legkésőbb 2007. nov. 24.ig
Frissek lesznek az élmények majd 25.-én !!!"
Na igen... frissek... de melyikek? A düh élményei, hogy már megint belevonta az RMDSZ az embereket akaratuk ellenére a politikába, vagy szerintük egyesek eszét "kimossa" az öröm árja, hogy megkapták a pénzt, és rájuk kellene szavazzanak 25-én??? Hogy is van ez?
"A politika csatározásait megint a köznép fogja megérezni a saját bőrén… Mint mindig. Apropó, ismerőseim még mindig panaszkodnak.. az RMDSZ elfelejtette elutalni a postának az Iskola Alapítványos pénzt… ellentétben a sajtóközleménnyel. Hiszen kemény 18 nap alatt senkihez sem ért még oda a pénz. Biztos a Román Posta a hibás…"
Megmosolyogtató reagálás következett megjegyzésem után, de a szomorú az, hogy valószínűleg igaz is...
"Kedves Cecília !
Garantálom, hogy mindenki megkapja a pénzét, legkésőbb 2007. nov. 24.ig
Frissek lesznek az élmények majd 25.-én !!!"
Na igen... frissek... de melyikek? A düh élményei, hogy már megint belevonta az RMDSZ az embereket akaratuk ellenére a politikába, vagy szerintük egyesek eszét "kimossa" az öröm árja, hogy megkapták a pénzt, és rájuk kellene szavazzanak 25-én??? Hogy is van ez?
Toró Tibor tényfeltárása
Toró Tibor tényfeltárása, amire nagyon szükség volt, mert eddig csak az egyik oldal érveit ismertük...
Erre varjon gombot a tisztelt RMDSZ!!!
Könnyü a sz..rt ugye csak a másik oldalra kenni.
Toró T. Tibor válasza Markó Bélának
Tisztelt Elnök Úr!
Szomorúan olvastam a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely által szervezett értelmiségi találkozó alkalmával egy kérdésre adott válaszod („Az elnök és az értelmiségiek - Hogyan lehet formális pluralizmusból működő pluralizmust csinálni?”, Transindex, 2007 november 13), melyben tőled szokatlanul meredek szófordulattal nevezel hazugnak. Választási kampányban szokás meredeken fogalmazni, nincs idő és lehetőség az árnyalatokra és még a harsány csúsztatás is a megszokott eszközökhöz tartozik. Megpróbáltam ekként elkönyvelni ezt a becsületsértés határán mozgó kijelentésedet.
Nem sikerült. Nemcsak azért nem, mert barátok és ismerősök sokasága jelezte, hogy választ várnak tőlem kijelentésedre, hanem főleg azért, mert a napok teltével egyre erősödött bennem a meggyőződés, hogy hallgatásommal én is részese leszek annak a dübörgő propaganda-gépezetnek, amely – az RMDSZ választási kampányának egyik főcsapásán nyomulva – a megegyezés kudarcának teljes felelősségét Tőkés Lászlóra és tárgyalócsapatára próbálja hárítani, sajnos, nem is sikertelenül.
Az RMDSZ és a Tőkés László köré szövetségbe szerveződött politikai csoportosulások közötti tárgyalásokról közkinccsé tettem saját olvasatom. Először a Krónikában (Szempont melléklet, 2007 szeptember 21.) megjelent, majd innen több fórum (Erdély Ma, Transindex, Erdélyi Napló) által átvett szövegben („Tájkép tárgyalás után, csata előtt – az erdélyi magyar rendszerváltás megegyezés hiányában egyelőre elmarad”) megkíséreltem bemutatni és dokumentumokkal alátámasztani azokat a tárgyalások kimenetelét meghatározó információkat, amelyeknek birtokába jutottam Tőkés László tárgyalócsapatának tagjaként.
A tények makacs dolgok, mindeddig nem is vette senki a tárgyalásokon résztvevők közül a bátorságot, hogy megkérdőjelezze az általam összefoglaltakat. Értelmezésükről természetesen lehet vitatkozni, ez a politikai elemzés, sőt maga a politikai cselekvés velejárója, de igazából csak azokat a megnyilvánulásokat lehet komolyan venni és nem csupán kétes értékű választási propagandának minősíteni, amelyek valamilyen közeli viszonyt ápolnak a tényekkel.
Tény az, hogy az RMDSZ-vezérkar 2007 tavaszán nem mutatott hajlandóságot pártlista helyett olyan erdélyi magyar jelöltlistát állítani az EP-választásokra, amelyen Tőkés László helyet kapjon, bár erre javaslat született.
Tény az, hogy az Operatív Tanács jelöltállítási döntését sem az SZKT, sem a Kongresszus nem volt hajlandó felülbírálni, bár többen és több ízben erre felszólították.
Tény az, hogy az ezután a Tőkés László jelöltségét támogató politikai és civil-politikai szerveződések néhány hét alatt közel 150000 választópolgár egyetértő aláírását gyűjtötték össze, jogot szerezve ezáltal az önálló indulásra az EP-választásokon.
Tény az, hogy az RMDSZ csúcsvezetésének állásfoglalása ellenére, az erdélyi magyar szavazók többsége nem támogatta az államelnök leváltását.
Tény az, hogy az az RMDSZ-vezérkar csak ezután mutatott hajlandóságot az érdemi párbeszédre a Tőkés Lászlót támogató szervezetek képviselőivel.
Tény az, hogy Tőkés László tárgyalócsapata első sorban a politikai rendszer gyökeres reformjáról szeretett volna tárgyalni, míg az RMDSZ vezetősége csupán a szemléletváltás szükségességét ismerte el.
Tény az, hogy az RMDSZ tárgyalói, bár elfogadták vitaalapnak a másik fél előterjesztését a politikai rendszerváltás szükségességéről, abból a rendszerkritikai részek kiiktatására törekedtek és csak egy konkrét határidőket nem tartalmazó közös szándéknyilatkozat elfogadását szorgalmazták (lásd a konkrét példákat a már idézett szövegben).
Tény, hogy a garanciákat és határidőket tartalmazó konkrét cselekvési terv elfogadására az utolsó tárgyalási fordulóig az RMDSZ-küldöttség nem mutatott semmilyen hajlandóságot.
Tény, hogy a Tőkés László jelöltségét támogató szervezetek megegyezést elutasító állásfoglalása ennek az elzárkózásnak az ismeretében született az utolsó tárgyalási forduló előtt.
Tény, hogy ezen szervezetek képviselőinek álláspontja sem a tárgyalások megkezdésekor, sem közben nem volt egységes: egyik része már az elejétől nemcsak a közös listára vonatkozó bármilyen megegyezést, hanem a tárgyalásokat sem támogatta, mint ahogy az is ismert tény, hogy volt olyan – mint jelen sorok írója is – aki végig a megegyezést szorgalmazta.
Tény, hogy a tárgyalások végén az RMDSZ vezetőség által elfogadhatónak ítélt dokumentumokból hiányoztak az erdélyi magyar politikai képviselet valós reformjának feltételeit megteremtő és azt visszafordíthatatlanná tevő konkrét lépések, úgy mint:
• a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezethez hivatalosan iktatott, a kulturális autonómia közjogi feltételeit érősítő módosító indítványok egyértelmű felvállalása,
• konkrét szövetségi állásfoglalás elfogadása a Székelyföld sajátos jogállására vonatkozó népszavazás kiírásáról,
• a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó törvény parlament elé terjesztése
• közös brüsszeli lobbi-út az autonómiáért és a magyar egyetemért Markó és Tőkés részvételével,
• kormányhatározat kezdeményezésének felvállalása a BBTE és a MOGYE magyar tanszékeinek létrehozásáról,
• konkrét garancia az egyházaknak nyújtandó támogatások depolitizálására,
• a választási törvények diszkriminatív előírásaira vonatkozó módosítások felvállalása,
• a de jure egységes, de facto közös választási párt – Erdélyi Magyar Koalíció Pártja – létrehozása a parlamenti választásokon való közös indulás céljából,
• a státus-irodák felügyelő testületeinek újraalakítása ás működtetése az irodák közszolgálatiságának biztosítása érdekében,
• nyilatkozat elfogadása a közösségi ingatlanok közös használatáról,
• a közpénzkezelő kuratóriumok összetételének felülvizsgálata a pártsemlegesség, a közszolgálatiság és a szakmaiság szempontjai szerint.
Gyakorló politikusként személyes tapasztalatom és a politikai történéseket akarva-akaratlan követő elemzőként tudni vélem, hogy közösségünk jelentős része megegyezést várt e tárgyalásoktól. Meggyőződésem továbbá, és a számok olvasata is ezt mutatja, hogy választónk jelentős része változást vár a politikai képviseletben. Nemcsak retorika- vagy szemléletváltást, hanem annál jóval többet. Azt is látom viszont, hogy a közösségi önkormányzás kialakításától egyre távolabb kerülő, a végrehajtó hatalom által kínált lehetőségek és kétségtelen eredmények bűvkörében igen nehéz ezt felismerni.
Tisztelt Elnök Úr!
Szeretném hinni, hogy te nagy tapasztalatú politikusként és felelős értelmiségiként képes leszel kilépni ebből a bűvkörből. Szeretném remélni, hogy egyik meghatározója leszel a választásokat követő, az eddiginél eredményesebb tárgyalások során kialakuló új összefogásnak, több pilléren nyugvó és többszólamú, de a fontos dolgokban együttmozdulni képes magyar érdekképviseletnek.
A megegyezés kudarcáért mi, politikusok és közéleti emberek, mindannyian felelősek vagyunk. De hogy ez a felelősség milyen arányban oszlik meg a döntéshozatal és a források feletti ellenőrzés szinte minden eszközét magáénak tudó RMDSZ-vezetők és a változást régóta következetesen szorgalmazó, igazságát leplezetlenül képviselő Tőkés László és a köré szerveződő külső ellenzék között, az számomra nem kérdés. Mint ahogy az sem kérdés, hogy minden választási eredménytől függetlenül a megkezdett és a kampány miatt félbeszakadt párbeszéd az egyetlen járható út politikai képviseletünk gyökeres reformja felé.
Hányan vannak, akiknek eszükkel így gondolják, szívükkel így érzik, az hamarosan kiderül.
A termékeny békeidőket váró reménységgel küldöm tiszteletteljes üdvözletem,
Toró T. Tibor
Temesvár, 2007. november 17.
Erre varjon gombot a tisztelt RMDSZ!!!
Könnyü a sz..rt ugye csak a másik oldalra kenni.
Toró T. Tibor válasza Markó Bélának
Tisztelt Elnök Úr!
Szomorúan olvastam a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely által szervezett értelmiségi találkozó alkalmával egy kérdésre adott válaszod („Az elnök és az értelmiségiek - Hogyan lehet formális pluralizmusból működő pluralizmust csinálni?”, Transindex, 2007 november 13), melyben tőled szokatlanul meredek szófordulattal nevezel hazugnak. Választási kampányban szokás meredeken fogalmazni, nincs idő és lehetőség az árnyalatokra és még a harsány csúsztatás is a megszokott eszközökhöz tartozik. Megpróbáltam ekként elkönyvelni ezt a becsületsértés határán mozgó kijelentésedet.
Nem sikerült. Nemcsak azért nem, mert barátok és ismerősök sokasága jelezte, hogy választ várnak tőlem kijelentésedre, hanem főleg azért, mert a napok teltével egyre erősödött bennem a meggyőződés, hogy hallgatásommal én is részese leszek annak a dübörgő propaganda-gépezetnek, amely – az RMDSZ választási kampányának egyik főcsapásán nyomulva – a megegyezés kudarcának teljes felelősségét Tőkés Lászlóra és tárgyalócsapatára próbálja hárítani, sajnos, nem is sikertelenül.
Az RMDSZ és a Tőkés László köré szövetségbe szerveződött politikai csoportosulások közötti tárgyalásokról közkinccsé tettem saját olvasatom. Először a Krónikában (Szempont melléklet, 2007 szeptember 21.) megjelent, majd innen több fórum (Erdély Ma, Transindex, Erdélyi Napló) által átvett szövegben („Tájkép tárgyalás után, csata előtt – az erdélyi magyar rendszerváltás megegyezés hiányában egyelőre elmarad”) megkíséreltem bemutatni és dokumentumokkal alátámasztani azokat a tárgyalások kimenetelét meghatározó információkat, amelyeknek birtokába jutottam Tőkés László tárgyalócsapatának tagjaként.
A tények makacs dolgok, mindeddig nem is vette senki a tárgyalásokon résztvevők közül a bátorságot, hogy megkérdőjelezze az általam összefoglaltakat. Értelmezésükről természetesen lehet vitatkozni, ez a politikai elemzés, sőt maga a politikai cselekvés velejárója, de igazából csak azokat a megnyilvánulásokat lehet komolyan venni és nem csupán kétes értékű választási propagandának minősíteni, amelyek valamilyen közeli viszonyt ápolnak a tényekkel.
Tény az, hogy az RMDSZ-vezérkar 2007 tavaszán nem mutatott hajlandóságot pártlista helyett olyan erdélyi magyar jelöltlistát állítani az EP-választásokra, amelyen Tőkés László helyet kapjon, bár erre javaslat született.
Tény az, hogy az Operatív Tanács jelöltállítási döntését sem az SZKT, sem a Kongresszus nem volt hajlandó felülbírálni, bár többen és több ízben erre felszólították.
Tény az, hogy az ezután a Tőkés László jelöltségét támogató politikai és civil-politikai szerveződések néhány hét alatt közel 150000 választópolgár egyetértő aláírását gyűjtötték össze, jogot szerezve ezáltal az önálló indulásra az EP-választásokon.
Tény az, hogy az RMDSZ csúcsvezetésének állásfoglalása ellenére, az erdélyi magyar szavazók többsége nem támogatta az államelnök leváltását.
Tény az, hogy az az RMDSZ-vezérkar csak ezután mutatott hajlandóságot az érdemi párbeszédre a Tőkés Lászlót támogató szervezetek képviselőivel.
Tény az, hogy Tőkés László tárgyalócsapata első sorban a politikai rendszer gyökeres reformjáról szeretett volna tárgyalni, míg az RMDSZ vezetősége csupán a szemléletváltás szükségességét ismerte el.
Tény az, hogy az RMDSZ tárgyalói, bár elfogadták vitaalapnak a másik fél előterjesztését a politikai rendszerváltás szükségességéről, abból a rendszerkritikai részek kiiktatására törekedtek és csak egy konkrét határidőket nem tartalmazó közös szándéknyilatkozat elfogadását szorgalmazták (lásd a konkrét példákat a már idézett szövegben).
Tény, hogy a garanciákat és határidőket tartalmazó konkrét cselekvési terv elfogadására az utolsó tárgyalási fordulóig az RMDSZ-küldöttség nem mutatott semmilyen hajlandóságot.
Tény, hogy a Tőkés László jelöltségét támogató szervezetek megegyezést elutasító állásfoglalása ennek az elzárkózásnak az ismeretében született az utolsó tárgyalási forduló előtt.
Tény, hogy ezen szervezetek képviselőinek álláspontja sem a tárgyalások megkezdésekor, sem közben nem volt egységes: egyik része már az elejétől nemcsak a közös listára vonatkozó bármilyen megegyezést, hanem a tárgyalásokat sem támogatta, mint ahogy az is ismert tény, hogy volt olyan – mint jelen sorok írója is – aki végig a megegyezést szorgalmazta.
Tény, hogy a tárgyalások végén az RMDSZ vezetőség által elfogadhatónak ítélt dokumentumokból hiányoztak az erdélyi magyar politikai képviselet valós reformjának feltételeit megteremtő és azt visszafordíthatatlanná tevő konkrét lépések, úgy mint:
• a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezethez hivatalosan iktatott, a kulturális autonómia közjogi feltételeit érősítő módosító indítványok egyértelmű felvállalása,
• konkrét szövetségi állásfoglalás elfogadása a Székelyföld sajátos jogállására vonatkozó népszavazás kiírásáról,
• a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó törvény parlament elé terjesztése
• közös brüsszeli lobbi-út az autonómiáért és a magyar egyetemért Markó és Tőkés részvételével,
• kormányhatározat kezdeményezésének felvállalása a BBTE és a MOGYE magyar tanszékeinek létrehozásáról,
• konkrét garancia az egyházaknak nyújtandó támogatások depolitizálására,
• a választási törvények diszkriminatív előírásaira vonatkozó módosítások felvállalása,
• a de jure egységes, de facto közös választási párt – Erdélyi Magyar Koalíció Pártja – létrehozása a parlamenti választásokon való közös indulás céljából,
• a státus-irodák felügyelő testületeinek újraalakítása ás működtetése az irodák közszolgálatiságának biztosítása érdekében,
• nyilatkozat elfogadása a közösségi ingatlanok közös használatáról,
• a közpénzkezelő kuratóriumok összetételének felülvizsgálata a pártsemlegesség, a közszolgálatiság és a szakmaiság szempontjai szerint.
Gyakorló politikusként személyes tapasztalatom és a politikai történéseket akarva-akaratlan követő elemzőként tudni vélem, hogy közösségünk jelentős része megegyezést várt e tárgyalásoktól. Meggyőződésem továbbá, és a számok olvasata is ezt mutatja, hogy választónk jelentős része változást vár a politikai képviseletben. Nemcsak retorika- vagy szemléletváltást, hanem annál jóval többet. Azt is látom viszont, hogy a közösségi önkormányzás kialakításától egyre távolabb kerülő, a végrehajtó hatalom által kínált lehetőségek és kétségtelen eredmények bűvkörében igen nehéz ezt felismerni.
Tisztelt Elnök Úr!
Szeretném hinni, hogy te nagy tapasztalatú politikusként és felelős értelmiségiként képes leszel kilépni ebből a bűvkörből. Szeretném remélni, hogy egyik meghatározója leszel a választásokat követő, az eddiginél eredményesebb tárgyalások során kialakuló új összefogásnak, több pilléren nyugvó és többszólamú, de a fontos dolgokban együttmozdulni képes magyar érdekképviseletnek.
A megegyezés kudarcáért mi, politikusok és közéleti emberek, mindannyian felelősek vagyunk. De hogy ez a felelősség milyen arányban oszlik meg a döntéshozatal és a források feletti ellenőrzés szinte minden eszközét magáénak tudó RMDSZ-vezetők és a változást régóta következetesen szorgalmazó, igazságát leplezetlenül képviselő Tőkés László és a köré szerveződő külső ellenzék között, az számomra nem kérdés. Mint ahogy az sem kérdés, hogy minden választási eredménytől függetlenül a megkezdett és a kampány miatt félbeszakadt párbeszéd az egyetlen járható út politikai képviseletünk gyökeres reformja felé.
Hányan vannak, akiknek eszükkel így gondolják, szívükkel így érzik, az hamarosan kiderül.
A termékeny békeidőket váró reménységgel küldöm tiszteletteljes üdvözletem,
Toró T. Tibor
Temesvár, 2007. november 17.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)