Toró Tibor tényfeltárása

Toró Tibor tényfeltárása, amire nagyon szükség volt, mert eddig csak az egyik oldal érveit ismertük...

Erre varjon gombot a tisztelt RMDSZ!!!
Könnyü a sz..rt ugye csak a másik oldalra kenni.

Toró T. Tibor válasza Markó Bélának

Tisztelt Elnök Úr!

Szomorúan olvastam a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely által szervezett értelmiségi találkozó alkalmával egy kérdésre adott válaszod („Az elnök és az értelmiségiek - Hogyan lehet formális pluralizmusból működő pluralizmust csinálni?”, Transindex, 2007 november 13), melyben tőled szokatlanul meredek szófordulattal nevezel hazugnak. Választási kampányban szokás meredeken fogalmazni, nincs idő és lehetőség az árnyalatokra és még a harsány csúsztatás is a megszokott eszközökhöz tartozik. Megpróbáltam ekként elkönyvelni ezt a becsületsértés határán mozgó kijelentésedet.

Nem sikerült. Nemcsak azért nem, mert barátok és ismerősök sokasága jelezte, hogy választ várnak tőlem kijelentésedre, hanem főleg azért, mert a napok teltével egyre erősödött bennem a meggyőződés, hogy hallgatásommal én is részese leszek annak a dübörgő propaganda-gépezetnek, amely – az RMDSZ választási kampányának egyik főcsapásán nyomulva – a megegyezés kudarcának teljes felelősségét Tőkés Lászlóra és tárgyalócsapatára próbálja hárítani, sajnos, nem is sikertelenül.

Az RMDSZ és a Tőkés László köré szövetségbe szerveződött politikai csoportosulások közötti tárgyalásokról közkinccsé tettem saját olvasatom. Először a Krónikában (Szempont melléklet, 2007 szeptember 21.) megjelent, majd innen több fórum (Erdély Ma, Transindex, Erdélyi Napló) által átvett szövegben („Tájkép tárgyalás után, csata előtt – az erdélyi magyar rendszerváltás megegyezés hiányában egyelőre elmarad”) megkíséreltem bemutatni és dokumentumokkal alátámasztani azokat a tárgyalások kimenetelét meghatározó információkat, amelyeknek birtokába jutottam Tőkés László tárgyalócsapatának tagjaként.

A tények makacs dolgok, mindeddig nem is vette senki a tárgyalásokon résztvevők közül a bátorságot, hogy megkérdőjelezze az általam összefoglaltakat. Értelmezésükről természetesen lehet vitatkozni, ez a politikai elemzés, sőt maga a politikai cselekvés velejárója, de igazából csak azokat a megnyilvánulásokat lehet komolyan venni és nem csupán kétes értékű választási propagandának minősíteni, amelyek valamilyen közeli viszonyt ápolnak a tényekkel.

Tény az, hogy az RMDSZ-vezérkar 2007 tavaszán nem mutatott hajlandóságot pártlista helyett olyan erdélyi magyar jelöltlistát állítani az EP-választásokra, amelyen Tőkés László helyet kapjon, bár erre javaslat született.

Tény az, hogy az Operatív Tanács jelöltállítási döntését sem az SZKT, sem a Kongresszus nem volt hajlandó felülbírálni, bár többen és több ízben erre felszólították.

Tény az, hogy az ezután a Tőkés László jelöltségét támogató politikai és civil-politikai szerveződések néhány hét alatt közel 150000 választópolgár egyetértő aláírását gyűjtötték össze, jogot szerezve ezáltal az önálló indulásra az EP-választásokon.

Tény az, hogy az RMDSZ csúcsvezetésének állásfoglalása ellenére, az erdélyi magyar szavazók többsége nem támogatta az államelnök leváltását.

Tény az, hogy az az RMDSZ-vezérkar csak ezután mutatott hajlandóságot az érdemi párbeszédre a Tőkés Lászlót támogató szervezetek képviselőivel.

Tény az, hogy Tőkés László tárgyalócsapata első sorban a politikai rendszer gyökeres reformjáról szeretett volna tárgyalni, míg az RMDSZ vezetősége csupán a szemléletváltás szükségességét ismerte el.

Tény az, hogy az RMDSZ tárgyalói, bár elfogadták vitaalapnak a másik fél előterjesztését a politikai rendszerváltás szükségességéről, abból a rendszerkritikai részek kiiktatására törekedtek és csak egy konkrét határidőket nem tartalmazó közös szándéknyilatkozat elfogadását szorgalmazták (lásd a konkrét példákat a már idézett szövegben).

Tény, hogy a garanciákat és határidőket tartalmazó konkrét cselekvési terv elfogadására az utolsó tárgyalási fordulóig az RMDSZ-küldöttség nem mutatott semmilyen hajlandóságot.

Tény, hogy a Tőkés László jelöltségét támogató szervezetek megegyezést elutasító állásfoglalása ennek az elzárkózásnak az ismeretében született az utolsó tárgyalási forduló előtt.

Tény, hogy ezen szervezetek képviselőinek álláspontja sem a tárgyalások megkezdésekor, sem közben nem volt egységes: egyik része már az elejétől nemcsak a közös listára vonatkozó bármilyen megegyezést, hanem a tárgyalásokat sem támogatta, mint ahogy az is ismert tény, hogy volt olyan – mint jelen sorok írója is – aki végig a megegyezést szorgalmazta.

Tény, hogy a tárgyalások végén az RMDSZ vezetőség által elfogadhatónak ítélt dokumentumokból hiányoztak az erdélyi magyar politikai képviselet valós reformjának feltételeit megteremtő és azt visszafordíthatatlanná tevő konkrét lépések, úgy mint:
• a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezethez hivatalosan iktatott, a kulturális autonómia közjogi feltételeit érősítő módosító indítványok egyértelmű felvállalása,
• konkrét szövetségi állásfoglalás elfogadása a Székelyföld sajátos jogállására vonatkozó népszavazás kiírásáról,
• a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó törvény parlament elé terjesztése
• közös brüsszeli lobbi-út az autonómiáért és a magyar egyetemért Markó és Tőkés részvételével,
• kormányhatározat kezdeményezésének felvállalása a BBTE és a MOGYE magyar tanszékeinek létrehozásáról,
• konkrét garancia az egyházaknak nyújtandó támogatások depolitizálására,
• a választási törvények diszkriminatív előírásaira vonatkozó módosítások felvállalása,
• a de jure egységes, de facto közös választási párt – Erdélyi Magyar Koalíció Pártja – létrehozása a parlamenti választásokon való közös indulás céljából,
• a státus-irodák felügyelő testületeinek újraalakítása ás működtetése az irodák közszolgálatiságának biztosítása érdekében,
• nyilatkozat elfogadása a közösségi ingatlanok közös használatáról,
• a közpénzkezelő kuratóriumok összetételének felülvizsgálata a pártsemlegesség, a közszolgálatiság és a szakmaiság szempontjai szerint.

Gyakorló politikusként személyes tapasztalatom és a politikai történéseket akarva-akaratlan követő elemzőként tudni vélem, hogy közösségünk jelentős része megegyezést várt e tárgyalásoktól. Meggyőződésem továbbá, és a számok olvasata is ezt mutatja, hogy választónk jelentős része változást vár a politikai képviseletben. Nemcsak retorika- vagy szemléletváltást, hanem annál jóval többet. Azt is látom viszont, hogy a közösségi önkormányzás kialakításától egyre távolabb kerülő, a végrehajtó hatalom által kínált lehetőségek és kétségtelen eredmények bűvkörében igen nehéz ezt felismerni.

Tisztelt Elnök Úr!

Szeretném hinni, hogy te nagy tapasztalatú politikusként és felelős értelmiségiként képes leszel kilépni ebből a bűvkörből. Szeretném remélni, hogy egyik meghatározója leszel a választásokat követő, az eddiginél eredményesebb tárgyalások során kialakuló új összefogásnak, több pilléren nyugvó és többszólamú, de a fontos dolgokban együttmozdulni képes magyar érdekképviseletnek.

A megegyezés kudarcáért mi, politikusok és közéleti emberek, mindannyian felelősek vagyunk. De hogy ez a felelősség milyen arányban oszlik meg a döntéshozatal és a források feletti ellenőrzés szinte minden eszközét magáénak tudó RMDSZ-vezetők és a változást régóta következetesen szorgalmazó, igazságát leplezetlenül képviselő Tőkés László és a köré szerveződő külső ellenzék között, az számomra nem kérdés. Mint ahogy az sem kérdés, hogy minden választási eredménytől függetlenül a megkezdett és a kampány miatt félbeszakadt párbeszéd az egyetlen járható út politikai képviseletünk gyökeres reformja felé.

Hányan vannak, akiknek eszükkel így gondolják, szívükkel így érzik, az hamarosan kiderül.

A termékeny békeidőket váró reménységgel küldöm tiszteletteljes üdvözletem,

Toró T. Tibor

Temesvár, 2007. november 17.