A magyar–román határ mindkét oldalán (régen ez úgy hangzott: a Királyhágón innen és túl) az érzelmeken és indulatokon túllépni tudó, az össznemzeti felelősségérzettől vezérelt emberek aggodalom és remény közepette várták a romániai európai parlamenti választásokat. Attól lehetett tartani, hogy a Kárpát-medence legnagyobb taglétszámú magyar pártja vagy Temesvár 1989-es hőse kudarcot vall, nem kerül be a brüsszeli (és strasbourgi) parlamentbe, s így az Európai Unió legnagyobb nemzeti kisebbsége, a második legnagyobb magyar közösség ott nem jut képviselethez.
Súlyos kételyek
Nem kevesen úgy gondolták, hogy az erdélyi magyarság érdekeit nem eléggé következetesen képviselő RMDSZ meg is érdemli a bukást, mások viszont úgy vélték, hogy "a magyar egységet" megbontó püspök csak maradjon eredeti hivatásánál. Ha most egyetlen magyar képviselő sem jutott volna be az EP-be, abból keletkezett volna ugyan sok kölcsönös szemrehányás, vádaskodás, egyes politikusok talán háttérbe szorultak volna, de az bizonyos, hogy az erdélyi magyar politika megosztottsága nem enyhült, hanem elmélyült volna. Maradt volna két, talán még több egymásra fenekedő politikai csoportosulás, és nagy valószínűséggel többé egyik sem érte volna el a bukaresti parlamenti bejutáshoz szükséges ötszázalékos küszöböt.
Hála Istennek, hála a magyar szavazók aktivitásának, de leginkább hála a román nemzetiségű választók érdektelenségének, nem így történt, így a 24 +2 teljes jogú magyar képviselőhöz három további fog csatlakozni a 785 tagú európai gyűlésben. Indokolt gratulálni a bejutottaknak és az őket támogató választóknak. Markó Béla okos politikus, maga is gratulált Tőkésnek, viszont rossz volt nézni, illetve hallani, hogy Frunda György erre nem volt képes, sőt sértő módon szólt ugyancsak megválasztott képviselőtársáról. Vitatom, hogy közös listával még több magyar jutott volna be, hiszen akkor nem lett volna ekkora a magyar részvétel. Most nagy az öröm mindkét táborban, de indokoltan elégedettebb Tőkés, hiszen 3,43 százalékával alaposan túllépte 2,8 százalékos bejutási határát, és megszerezte a magyar szavazatok mintegy 38 százalékát. Aki az RMDSZ-ben ebből nem vonja le a tanulságokat, és nem látja be, hogy változtatni kell az eddigi politikán, annak semmi keresnivalója a politikai életben.
Az egység értéke
Mégse örüljünk túlságosan! Ha a románok nagyobb arányban vettek volna részt a választáson, egészen más eredmény született volna. Mindenki arról beszél, hogy a verseny és a felkínált választási lehetőség felrázta a magyarokat, ezért volt közöttük magasabb a szavazási hajlandóság. Ehhez képest azonban a 35-40 százalékos részvétel nem sok, ezzel egy országos választáson nem fog bekerülni a bukaresti törvényhozásba sem az RMDSZ, sem magyar ellenzéke. Pedig komoly volt a mozgósítás, Orbán Viktor és a hazai tévéadók aktív közreműködésével, és professzionális volt a kampány. Jövőre önkormányzati és parlamenti választások lesznek, és azokon a románok aktivitása a mostaninál bizonyosan jóval nagyobb lesz. Félre fogják verni a harangokat, hogy veszélyben a román Erdély, ha nem szavaznak elegen a magyarok ellen.
Jó pár éve hallok olyan hangokat, hogy nem olyan nagy baj, ha a bukaresti törvényhozásba nem kerül be magyar, eddig sem értek el sokat. Valójában a nyelvhasználat és a tulajdonviszonyok terén jelentős változások születtek 1990, de kivált 1996 óta, mióta az RMDSZ tagja vagy külső támogatója az egymást váltó kormányoknak. Ezeket azonban vissza is lehet vonni, és nem fér hozzá kétség, ez könnyen megtörténhet, ha gyengül a magyar képviselet. A veszélyt csak a magyarok egysége és magas választási részvétele háríthatja el.
Közös célok
Tehát igaza lenne az egységet szorgalmazóknak? Kétségkívül, de az egységhez egyetértésre van szükség a célokban. Valóban legyen pluralizmus, de ez a módszerekben, a stílusban, a taktikában, az irányzatok ("platformok") sokféleségében nyilvánuljon meg, és legyen együttműködés a stratégiában! A választási kampányban meghirdetett célokban most sem volt lényeges különbség az RMDSZ és Tőkés hívei, a Polgári Szövetség között. El lehet képzelni, hogy az RMDSZ nem akarja visszaállítani az önálló, államilag fenntartott magyar egyetemet, nem akar kulturális autonómiát, nem kíván befektetéseket és munkahelyeket a magyarlakta vidékeken is, és nem követeli, hogy a Székelyföld legyen egyetlen közigazgatási és gazdasági egység egy decentralizált Romániában? Hogy ezeket a követeléseket "a román gyomor nem veszi be?" Ez az, amibe nem szabad beletörődni!
Tőkés László máris javasolta, hogy folytassák az egyeztetéseket a közös magyar célokról, az erőforrások méltányos elosztásáról, a brüsszeli és a bukaresti stratégiáról és a taktikáról. Az RMDSZ komoly figyelmeztetést kapott, indokolatlan és oktalan lenne most egyoldalú győzelemről beszélnie, de vereséget sem szenvedett. Itt a remek alkalom, hogy a múlt még oly fájó, kölcsönös sérelmeit félretéve az erdélyi magyarság térjen vissza 1989 karácsonyának szelleméhez. Az európai példákkal és gyakorlattal összhangban álló céljaihoz most már nemcsak az anyaország támogatását várhatja, de jogosságukról meggyőzheti egész Európát. A történelem egyértelmű leckéket kínál arról, hogy ha a győzelmet nem nagylelkűség, hanem marakodás követi, akkor elvesznek az eredmények. A következő hetekben a választási urnáknál kivívott győzelmet kövesse az önvizsgálat, a kibékülés, és a kézenfekvő célokért folytatott közös küzdelem!
Jeszenszky Géza, volt külügyminiszter
