Miért nehezítik meg a hazai tankönyvírók gyermekeink életét?

Kérdezem, miért jó, hogy gyermekeink jobban meg kell szenvedjenek az iskolában, mint az anyaországiak vagy a többi Kárpát medencében tanuló diák?

Tudom, hogy számos különbség van az oktatásban, hiszen a két nagyobbik lányom Magyarországon kezdte az iskolát, de az nem ok arra, hogy az értelmesen elmagyarázott feladat helyett szimbólumok és jelek "magolása" nélkül nem lehet pl. mértant tanulni. Példaképpen idézek egy tanulmányból:

A szaknyelvi „különfejlődés” egy példája dr. Orbán Béla, kolozsvári ny. egyetemi tanár gyűjtéséből. Magyarországi geometriai feladat­gyűjteményből idézünk:

„Derékszögű háromszög befogói felé rajzoljunk négyzeteket. Kössük össze az átfogó két végpontját a szemközti négyzet távolabbi szögpontjával. Igazoljuk, hogy ezek az összekötő vonalak a befogókból egyenlő darabokat metszenek le a derékszög csúcsa mellett.”

Ugyanez a feladat „romániai magyarul”:

„Egy A-ban derékszögű ABC háromszög AB és AC befogóira mint oldalakra, a háromszögön kívül, felvesszük az ABDE és ACFG négyzeteket. Ha {M} = AB  DC és {N} = AC  BF, igazoljuk, hogy AM = AN.”

Az idézett két feladat ugyanarról szól, és matematikai szempontból egyik sem hibás. Ha az Erdélyben kiadott magyar nyelvű feladatgyűjtemény magyarországi vagy más régióbeli kisdiák kezébe kerül, valószínű, hogy azt nem fogja megérteni, mert a romániai matematikaoktatásban a szöveg helyett a szimbólumok és betűjelek dominálnak.